Aranyasszonyok a magyar ősi hitvilág és szellemiség egy meghatározó női hagyományát, erői-tanító-aspektusait jelenti. A források mindegyike a mítoszból, neoshamanizmusból, néprajzi alternatív történetészetből, valamint modern szellemi mozgalmakból ír a fogalomról, így a tartalom nem történelmi tényként, hanem hagyományvonalon átadott elméleti rendszerként értelmezendő.

Az ősi, mítikus jelentés

Az aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípium megtestesítői voltak. Nemcsak gyógyító, hanem bölcs, tudós, papnő, stratégiai, tanító, közösségszervező asszonyok, akik a közösség környezet, egészség, gazdaság, család, nevelés területén is felelősséget vállaltak.

Kiemelkedő szerepük a női életmisztériumoknál, a szülés és halál témakörénél, valamint a fiatal lányok felkészítése az asszonyság szerepére volt kiemelt.

Gyakran hivatkoznak rájuk mint beavatott asszonyok – bábák, javasasszonyok, kuruzslók is –, akik ismerték a növények, kövek gyógyító erejét, s képesek voltak betegeket, sebesülteket gyógyítani.

Egyes források kitérnek egy különleges vonalra, miszerint az „első aranyasszony” Rima asszony volt, a 24 hun törzs szövetségének idején (i. e. 4040 körül), akit a legmagasabb beavatottsági fokú és legrátermettebb asszonyokból választottak ki. Ők voltak a Rima-lányok, a „rimaszécsek”, a legkiválasztottabb, „női társadalmilag legfontosabb” küldetésű asszonyok.

A "Rima Asszony" jelentése egy ősi, tiszteletreméltó női szerepkör a hun törzsi rendszerben, amely több ezer évre nyúlik vissza. A Rima az "áldott nő" vagy az alapító, aki létrehozta és vezetőként irányította a rimalányok rendszerét, akik beavatott nők voltak, elkötelezettek a törzs és a nemzet szolgálatában. A Rima Asszonyok az Aranyasszonyok közé tartoznak, akik a társadalom békés és élhető működését biztosították, felügyelve az egészség, a természet, a gazdaság, a család és a nevelés területeit. A rimalányok életüket felajánlották a közösség szolgálatára, négyéves képzésen estek át, majd beavatást nyertek, és ez a szolgálat az égi kapcsolatokkal bíró női erők képviselete volt. A Rima tehát egy magas rangú, spirituális és társadalmi szerepű "áldott nő" a hun hagyományokban, a női vezetők egyik legméltóbbika.

Egy másik jelentési vonatkozásban, a magyar nyelv régebbi szótáraiban a "rima" szó három betűs gyök alapján többnyire pejoratív értelmű, pl. kéjhölgy vagy szajha értelemben szerepel, amely szótári jelentés azonban teljesen különáll a hagyományos hun-kori tiszteletteljes "Rima Asszony" szereptől.

Mitikus szimbolika és eredettörténet

A közösséges irodalomban az Istenanya, Nagyboldogasszony, vagy Napbaöltözött Nagyboldogasszony neveken jelenik meg a „legfőbb aranyasszony”, aki – mondák szerint – a Szíriusz csillagrendszerből érkezett, s a magyarok, hunok istenanyja (Anyahita), aki által „mindenek alapja” keletkezett. Ez a „női teremtő minőség”, az okozó, létrehozó, egzisztenciálisan erős asszonyi principium minden magyar nőben benne rejlik az Aranyasszonyi hagyomány szerint. Az Aranyasszonyi minőség sokszorosan túlmutat a földi valóságon, és egyetemes, kozmikus gyógyító-alkotó erőként jelenik meg a legendákban.