Az Aranyasszonyok Lányai

Aranyasszonyok

Az Aranyasszonyok a magyar ősi hitvilágban a női teremtő és gyógyító princípiumot képviselték. Ők voltak a közösség tudó, bölcs asszonyai, akik papnői, táltosasszonyi, javasasszonyi, tanítói és irányítói szerepet töltöttek be. Feladatkörükbe tartozott a természet, a gyógyítás, a szülés segítése, a fiatalok nevelése, a család és közösség gondozása.

Az Aranyasszonyok nemcsak a női bölcsesség és szakrális tudás hordozói voltak, hanem kormányzói és vezetői szerepet is vállaltak, különösen válságos időszakokban, amikor a férfi hatalmi konfliktusokat követően női uralommal rendezték a társadalom működését.

Az ősi hagyomány szerint az Aranyasszonyok feladata ma is a nők és férfiak ébredésének és egyensúlyának elősegítése, a család, nemzet és az új korszak megszületésének támogatása.

Kiemelkedő szerepük a női életmisztériumoknál, a szülés és halál témakörénél, valamint a fiatal lányok felkészítése az asszonyság szerepére volt kiemelt. Gyakran hivatkoznak rájuk úgy, mint beavatott asszonyokra.

💗

A Rima asszonyok eredete a magyar-hun ősi szellemi hagyományokhoz és a Hun törzsszövetség történetéhez kötődik. A történeti hagyomány szerint az első Rima asszony Kr.e. 4040-ben jelent meg, aki a rimalányok rendszerének megalkotója és annak szülőanyja volt. Ezzel ő indította el az aranyasszonyok beavatási és szolgálati hagyományát. A Rima asszonyok a beavatott, kiválasztott nők voltak, akik égi képességekkel bírtak, és feladatuk volt a Hun nemzet és törzs lelki, szellemi, egészségügyi, közösségi és természeti harmóniájának fenntartása. A rimalányok a Hun társadalom szolgálatára elkötelezett nők voltak, akik a gyógyító, harcos, kézműves és rovásírás tudását is magukénak tudhatták, feladatuk a hagyományok és törzsi rend fenntartása, valamint a nemzet fennmaradásának biztosítása volt. A Rima az „Áldott nő” szimbóluma, aki az égi és földi világ közötti kapcsolatot őrzi, és a közösség és nemzet szolgálatában állt egy életen át.

Ez a szerepkör az egyik legősibb és legszentebb asszonyi minőségként él a magyar-hun spiritualitásban, amely több ezer évre visszavezethető és a Hunok 24 törzsszövetségének korai történeti időszakához kapcsolódik. A Rima asszonyok történeti eredete tehát nem csupán egy személyhez, hanem egy egész szakrális és közösségi rendszerhez kötődik, amely az ősi magyar nemzeti alkotóképesség, tudás és szolgálat megtestesítője volt.

💗

A rima asszonyok és az aranyasszonyok közötti különbség elsősorban a beavatottság és a státusz szintjén érhető tetten a magyar-hun szakrális női hagyományban.

A rima asszonyok a beavatott, elkötelezett nők csoportja, akik a Hun és magyar törzsi közösségek szolgálatában álltak, feladatuk a gyógyítás, tanítás, közösségvezetés, a rovásírás és a hagyományok őrzése volt. Ők a közösség aktív szolgáló asszonyai, akik erős szellemi és fizikai tudással bírtak, és az egész közösség javát szolgálták.

Az aranyasszonyok viszont a rima asszonyok legmagasabb fokozatát, elit csoportját jelentik. Az aranyasszonyi státusz azoknak a rima asszonyoknak a kitüntetett címe, akik kiemelkedő tudással, bölcsességgel és szakrális erővel rendelkeztek, és fontos vezetői, tanítói vagy beavatói szerepet töltöttek be a közösségben. Az “arany” jelző az értékességet, kiemelkedő szellemi minőséget, az égi és földi küldetés szimbólumát hordozza.

Tehát a rima asszonyok a szélesebb beavatott nők köre, míg az aranyasszonyok ezen kör legfelsőbb, vezető és példakép státuszú tagjai voltak. Az aranyasszonyok a közösség szellemi vezérei, akik továbbvitték és őrizték az ősi hagyományokat a legmagasabb szinten.

🌷🌷

A "Rima Asszony" jelentése egy ősi, tiszteletreméltó női szerepkör a hun törzsi rendszerben, amely több ezer évre nyúlik vissza. A Rima az "áldott nő" vagy az alapító, aki létrehozta és vezetőként irányította a rimalányok rendszerét, akik beavatott nők voltak, elkötelezettek a törzs és a nemzet szolgálatában. A Rima Asszonyok az Aranyasszonyok közé tartoznak, akik a társadalom békés és élhető működését biztosították, felügyelve az egészség, a természet, a gazdaság, a család és a nevelés területeit.

A rimalányok életüket felajánlották a közösség szolgálatára, négyéves képzésen estek át, majd beavatást nyertek, és ez a szolgálat az égi kapcsolatokkal bíró női erők képviselete volt. A Rima tehát egy magas rangú, spirituális és társadalmi szerepű "áldott nő" a hun hagyományokban, a női vezetők egyik legméltóbbika.

A Rima asszonyok a női bölcsességet, gyógyító tudást, rovásírás ismeretét, a természeti erők szakrális szolgálatát és a hagyomány továbbadását testesítették meg számos generáción át.

A Rima mint beavatott asszony nem csupán gyógyító, hanem tanító, bölcs, tanácsadó, sőt, időnként katonai vagy kézműves feladatokra is alkalmas volt, és magas szintű égi („égi áldással bíró”) kapcsolódása révén tartotta a harmóniát közösségében.

A Rima asszonyok a magyar hagyományban az áldott, égi küldetéssel bíró női minőséget szimbolizálják, akik példát mutattak önátadásban, szolgálatban és a hagyományok átörökítésében.

Az utódok testi és szellemi jólépét biztosították, fontos szerepük volt például a gyermekáldásnál, szüléseknél, és a nők életszakaszainak kísérésében.

Az aranyasszonyi cím a legkiválóbb rima asszonyoknak járt, akik továbbvihették a tradíciót, vezetővé, tanácsadóvá vagy szakrális közösségi női vezetővé is válhattak.

Mitikus szimbolika és eredettörténet

A közösséges irodalomban az Istenanya, Nagyboldogasszony, vagy Napbaöltözött Nagyboldogasszony neveken jelenik meg a „legfőbb aranyasszony”, aki – mondák szerint – a Szíriusz csillagrendszerből érkezett, s a magyarok, hunok istenanyja (Anyahita), aki által „mindenek alapja” keletkezett. Ez a „női teremtő minőség”, az okozó, létrehozó, egzisztenciálisan erős asszonyi principium minden magyar nőben benne rejlik az Aranyasszonyi hagyomány szerint. Az Aranyasszonyi minőség sokszorosan túlmutat a földi valóságon, és egyetemes, kozmikus gyógyító-alkotó erőként jelenik meg a legendákban.