A Rózsa Útja

A rózsa szimbóluma a magyar néphagyományban elsősorban a szerelem, a szépség és a természetfeletti erő jelképe. A szirmai a tiszta szívű szerelem törékenységét, míg a tövisei az akadályokat jelképezik. A rózsa a népmesékben gyakran utal az igaz szerelemre, de egyben a gazdagság és erő szimbóluma is lehet fizikai és szellemi értelemben.

A keresztény hagyományban a rózsa Szűz Máriához is kapcsolódik, mint tisztaság és isteni szeretet jelképe. A rózsa egyben a lélek belső látását és a magasabb rendű szépséget is képviseli, a természetfeletti erőhöz kötve a magyar folklórban.

A Rózsa Útja az anyaság útja. A Rózsa nyílása a születést és a női test termékenységét idézi fel, és a szülést kísérő átmeneti rítusokhoz is kapcsolódik.

Ez a motívum egyszerre utal az életadás erejére, a női test szent kapujára, valamint azokra a közösségi hagyományokra, amelyek a szülést, az anyává válást és az új élet születését ünnepelték. A rózsa így nemcsak a szerelem és a szépség, hanem az anyaság mély, szakrális dimenziójának is hordozója.